A Taekwon-Do története

A taekwondo (태권도, 跆拳道) egy koreai eredetű harcművészet. A szó jelentése: a lábbal és kézzel küzdés művészete. Choi Hong Hi nagymester, az 1940-es és 50-es években, 24 formagyakorlatra (tull) alapozva fejlesztette ki a Taekwondót, majd hivatalosan 1955-ben alapította meg a stílust.

Történelmi gyökerek

A Taekwondo eredete a koreai harcművészeti hagyományokban keresendő, mint például a Taekkyeon és a Gwonbeop. Ezek a technikák a koreai dinasztiák idején alakultak ki, és a katonai kiképzések részei voltak. Azonban a japán megszállás idején (1910-1945) a koreai harcművészetek elnyomás alá kerültek, és sok technikát be kellett tiltani vagy elrejtetni.

Filozófia és Etika

A Taekwondo nemcsak fizikai, hanem szellemi fejlődést is hangsúlyoz. Az alapelvei közé tartozik az udvariasság, a becsület, a kitartás, az önfegyelem és a bátorság. Ezek az értékek meghatározó szerepet játszanak a gyakorlók személyiségfejlődésében és mindennapi életükben. Összességében a Taekwondo egy dinamikus és összetett harcművészet, amely mélyen gyökerezik Korea kulturális örökségében, miközben modern sportként is világszerte elismert és népszerű.

A tradicionális Taekwon-Do rendszere